Hrabal Foghíjak c. kötetét nemigen tudom értékelni, ajánlani annál inkább! Olvassa, aki még nem tette!
Az önéletrajzi trilógia harmadik kötetében Hrabal szellemes ötlettel a feleségével beszélteti el, milyennek is látja önmagát: azt az embert, aki íróként magasra emelkedik, állami díjjal jutalmazzák, tagja az írószövetségnek, de férjként, férfiként esendő, idegesítő, kisszerű, félénk, sör-borovicska- és borissza. Imádja a hideg sertéssültet, házi lagzikat szervez, és képtelen parancsolni magának, ha ételről, italról van szó. Ugyanakkor retteg a betegségtől, a haláltól, és 1968 után, amikor felszámolás alatt álló íróvá válik, retteg a fekete autótól. Vagyis Hrabal pontosan ismeri önmagát, az önreflexiót remek technikával emeli irodalmi szintre, és káprázatos, ahogy pontosan adagolt öniróniával szerethetővé teszi magát az olvasó számára is.
Az önéletrajzi trilógia harmadik kötetében Hrabal szellemes ötlettel a feleségével beszélteti el, milyennek is látja önmagát: azt az embert, aki íróként magasra emelkedik, állami díjjal jutalmazzák, tagja az írószövetségnek, de férjként, férfiként esendő, idegesítő, kisszerű, félénk, sör-borovicska- és borissza. Imádja a hideg sertéssültet, házi lagzikat szervez, és képtelen parancsolni magának, ha ételről, italról van szó. Ugyanakkor retteg a betegségtől, a haláltól, és 1968 után, amikor felszámolás alatt álló íróvá válik, retteg a fekete autótól. Vagyis Hrabal pontosan ismeri önmagát, az önreflexiót remek technikával emeli irodalmi szintre, és káprázatos, ahogy pontosan adagolt öniróniával szerethetővé teszi magát az olvasó számára is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése