Igazán különös olvasmány Darvasi László A könnymutatványosok legendája c. regénye (1999.)
Korábban két regényét olvastam - a "Virágzabálók"-at (2009.) és a "Taligás-t" (2016.) Mindkét regényt nagyon szerettem, de túl az érzelmi viszonyon, Darvasi nálam az első három legnagyobb kortárs közt szerepel, ott is eléggé elöl.
A Virágzabálók a 19.századba, a Taligás a 18. századba, A könnymutatványosok a 16-17.század történelmének világába húzza be az olvasót. Hihetetlen erejük van ezeknek a regényeknek, olyan eleven világokat varázsol Darvasi, hogy képtelenség kívül maradni...
A Könnymutatványosokat mégis, vagy épp ezért lassan olvasom. Egy részletet megosztok most belőle, bár mindennap kívánkozna egy-egy bekezdés.
"Furcsán mutatott a két ember egymás mellett. A hatalmas termetű, szelíd rabbi, és a kicsi, izgága gyapjúkereskedő. Vajon igaz-e, hogy egyszer a rabbi odahajolt David Mendelsonhoz, és azt mondta neki:
-Kedvelem és féltem a nyugtalanságodat, Mendelson.
Igaz-e, hogy a másik ezt válaszolta:
-Én néha szenvedek is miatta, rabbi.
-Tudod, hogy el kellene téged űznöm?
-Hova is mehetnék, rabbi -mosolygott Mendelson.
-Rajtad az segítene, ha a templom küszöbére feküdnél, hogy megalázd magad, te Mendelson.
-Ó, rabbi -pislog a kicsi ember -, én tudom, hogy sok a bűnöm. Azt is tudom, hogy nem vagyok jó ember, hogy gyakran megszegem a törvényt. Legalábbis a törvénynek bizonyos pontjait. De nézd csak - és ekkor megvakarta a homlokát, s valósággal elpirult -, néha az az érzésem, hogy a törvény arra való, hogy megfosszon bennünket a boldogságtól.
S talán a rabbi elmosolyodik, és már nem válaszol, mert tudja, hogy hiábavaló. Mendelsonnal nem lehet dűlőre jutni. Ő az, aki mindig kilóg a sorból, aki mindig valami meglepőt és szokatlant produkál, aki nélkül a mindennapi élet szürke és egyhangú lenne."
Darvasi László: A könnymutatványosok legendája285-286. old.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése