Győrffy Ákos:A hegyi füzet

"Egész kicsi gyerek voltam, a szülői ház kertjében mászkáltam a nálam magasabb páfrányok között, csigaházakat szedegettem, susogtak a hatalmas fenyők, megszólalt a közeli református templom harangja. Alig voltam jelen önmagamban. A növények, a fények, az árnyékok mozgása, a csigaházak nem különböztek tőlem. Mintha mindenben ugyanannyira lennék, és ennek a létnek nem a testemben lenne a középpontja. Mindenben középpont van, de ez a végtelen számú középpont mégis csak egyetlenegy. A minden egyetlenegy. Egy kisgyerek számára mindez magától értetődő, nem is ismer mást. Honnan hozza. A világ aztán mindent megtesz annak érdekében, hogy a kezdet teljességének még az emléke is kitörlődjön belőlünk. A kitörlődési folyamat szükséges velejárója a szorongás megjelenése." (Győrffy Ákos: A hegyi füzet,40.old.)

Egy-egy részlet után elüldögéltem, becsuktam a szemem. Volt, hogy hang nélküli, hol gyorsuló, hol lassuló képeket láttam magamról különböző periódusaimból. Beszélgetek. Mosolygok. Magyarázok. Kérdezek. Vitatkozom. Egy-egy kockán szenvedek. Néha szomorú, többségében jókedvű, kiegyensúlyozott vagyok. Őszintének látom magam. Közben a belső csendben a legbensőbb énem mégis úgy érzi,  jól ismeri Győrffy bizonyos érzéseit, érti őt. Ez persze illúzió. Nem is fontos. A fontos az, amit megszólított bennem. Méregetem a távolságot, amelyet közém és a régi szorongásom közé ékélt az Idő.

Jó szívvel és három molyos értékeléssel ajánlom a figyelmetekbe a kötetet:  

Marla:"Szép, nyugodalmas és lírai próza hegyi kunyhókban való elmélkedésekhez. Nem volna baj, ha volna belőle egy saját példányom, mert jó volna néha csak úgy hagyni, hogy kinyíljon valahol.
Olyasmi, mint a Tao Te King. Pont mellé raknám a polcomon."

@kuszma: "Azt hiszem, ifjú írók százainak az az álma, hogy a semmiről is tudjanak írni vagy hetven-nyolcvan oldalt. De úgy, hogy a semmi felé törekedve egyre közelebb kerüljenek ahhoz a ponthoz, amikor a szöveg már magáról a mindenről szól – itt csap át a mennyiség hiánya minőségbe. Van ebben valami zen. Így született meg ez a kötet a maga "puszta, nyers életével, a csillagok alatt. Irigyeltem.”

Varga Zsolt:"Tökéletes könyv. Végtelenül gazdag, Pilinszky János és Hamvas Béla nyomában a kereszténység és a keleti filozófiák válasza az emberi kiszolgáltatottságra és szorongásra. Minden bekezdése hosszas meditációra szólít, minden mondata tiszta költészet, tiszta, mint a forrásvíz."

"Lépjünk közelebb!" A tánc:szenvedély, fegyelem, gyönyörűség

Markó Éva, nívódíjas táncművésszel, tánc- és gyerekjóga oktatóval, a Flamenco Sopianae táncosával beszélgettem arról, miért tarja fontosnak a balett oktatást.

Egész életemben  két dologra vágytam: arra, hogy táncoljak, táncművész legyek, és arra, ha egyszer, már nem táncolhatok, akkor gyerekeket tanítsak. Minket, táncosokat fel is készítenek arra, hogy rövid az az idő, kb. 10 év, amíg aktívan táncolhatunk. Én, ha nem is önszántamból, de még le is rövidítettem ezt az időt, mert amikor a három gyerekem közül kettő megszületett, akkor már nem tudtam színházban dolgozni. Elkezdtünk a barátnőmmel szervezni itt, Pécsett egy balett-iskolát.

Milyen célokat fogalmaztak meg az oktatás indításakor?

Nem művész-képzést akartunk indítani, hanem az volt a célunk, hogy a régi balett iskolákhoz hasonlóan a tánc, a mozgáskultúra szeretetét alakítsuk ki gyerekekben.

Nagyon fontosnak tartom azt is, hogy megismerjék a kislányok a testüket cm-ről, cm-re. Eljönnek az óvodások az órára, és a tánctanulás és az alap gimnasztikai gyakorlatok mellett az első félévben megtanítom, hogy hol a bokájuk, a csuklójuk a különböző testrészeik, mi az a mellkas, gerinc, izmok, stb., mert nem tudják. Onnan kezdve, hogy tudja a kis óvodás kislány, hogy mi hol található, el tudja kezdeni irányítani is. Én úgy gondolom, ha a kisgyerek tudja irányítani a testrészeit, akkor könnyebben megtanulja, hogy más is irányítható az életében.

Fontosnak tartom azt is, hogy az órákon klasszikus zenét is hallgassanak.  Elviszem őket színházba.  Engem ugyan nem láttak táncolni, de sok mindent el tudok nekik magyarázni a balettel kapcsolatban.

Fontos az is, hogy megtanulnak a kislányok csoportban dolgozni, tudják, milyen figyelni a másikra, vagy épp együtt dolgozni.

A legfontosabbnak azt tartom, hogy levetkőznek olyan gátlásokat, amelyek hátráltatják őket. A későbbi életükben is fontos lehet, hogy gátlások nélkül merjenek szerepelni, felelni az iskolában, ma ez az érvényesülés szempontjából nagy előny.

Megtanulják a tanítványaim, hogy tisztelni kell azokat az embereket, akik értük odajöttek, hogy megnézzék a produkciójukat.

Persze nagyon fontos, hogy élvezzék a mozgást, a zenét, a kettő összhangját. Be van osztva az idő, és mindig van időkeret arra is, hogy felhőtlenül élvezzék a mozgást, improvizáljanak.

Szép számmal vannak tanítványai. Ez azt jelenti, hogy elégedettek a szülők a gyerekek fejlődésével?

Azt tudni kell, hogy óvodás korban még nem lehet nagy eredményeket elérni. A szülők úgy látják, hogy a gyerek mindig csak ugyanazt csinálja, azt tudj, amit már korábban is tudott. És vannak szülők, akik ezért nem hozzák a kicsiket, mert nincs számukra látható eredménye a befektetett időnek.
Iskoláskorban látványos a fejlődés, de sajnos az első osztályba kerülő gyerekek közül is vannak, akik abba hagyják a különórákat, főként a szülők miatt, akik úgy gondolják, hogy a balett már nem fér bele a zsúfolt napi rendbe. Pedig éppen az iskolába kerülő gyerekek számára jelentene feszültségoldási lehetőséget a tánc. A tanulást pedig kifejezetten támogatja a sok mozgásos feladat, koordináció, térbeli látásmód kialakulása, koncentrálást fejlesztő felkészülés, koreográfiák betanulása. Ez a kor hattól nyolc, kilenc éves korig a leghatékonyabb időszak a balett tanulás szempontjából.

Azt tapasztalom, hogy azok a négyéves lányok, akik 10 éve járnak hozzám, úgy mozognak, hogy megfordulnak utánuk az utcán. Egy nőnek egyébként is fontos a tartás, nemcsak testi, hanem lelki értelemben is.

Úgy tudom, felnőttek is járnak Önhöz.

Balett alapú tánc tréningre járnak hozzám a felnőtt hölgyek. Ez úgy kezdődött, hogy van egy amatőr táncosokból alakult flamenco egyesület Pécsett, és ők látásból ismerve engem, megkértek egyszer, hogy segítsek nekik abban, hogy megismerjék a testük működését. Tartottam nekik tréningeket, és ebből alakult ki a felnőttek számára meghirdetett balett alapú tánctréning. Nagyjából azt csinálom velük is, mint a gyerekekkel. Bemelegítés után olyan gyakorlatokat végzünk, amelyekkel megmozgatjuk azokat az izmokat, amelyeket egyébként alig használnak, viszont a tánchoz elengedhetetlen , továbbá például tanulunk forgás technikát, nyújtunk és a végén persze van tánc is.

Szóba hozta a flamencót. Láttam néhány előadásukat. Úgy tűnik, ez az új szerelem.
Igen. Engem teljesen beszippantott a flamenco.  Újra táncolok.

Kazuo Ishiguro: Az eltemetett óriás

Nem vagyok fogékony a felnőtteknek szóló direkt mesékre, így becsülettel végigolvastam Ishiguro regényét, de nem érintett meg. Úgy éreztem, se mélye, se magasa nincs a történetnek, és bár ímmel-ámmal igyekeztem volna kicsit megemelni magamban az elsődleges jelentéssíkot, és jobb pillanataimban mindenáron el akartam csípni a nagyregény szimbolikáját, összességében kedvetlen és eredménytelen maradt a kísérletem. Lehet, ez az én hibám, mint ahogy az is, hogy nehezen viseltem az öregecske házaspár vándorlását, a briton és a szász lovagok kitartó, de nyögvenyelős küldetését. Mint ahogy az sem volt ínyemre, hogy az ízlésemhez mérten kicsit didaktikusan ez a regény is felhívta a figyelmet arra, hogy nekünk, embereknek nagyon kell vigyázni, hogy ne szíthassanak ellentéteket köztünk. (Ezért aztán jobb, ha nem is emlékszünk, hogy akár gyűlölhetnénk is egymást.) Amúgy én egy kicsit megkeményedett "peace and love" színezetű embernek gondolom magam, tehát még jól is eshetett volna ez a vonulat, de nem. Ilyen szájba rágósan ez sem tetszett.

Lassú, kimódolt volt ez az egész történet, mégis mégis egy valamire csak jó volt...Elsősorban arra, hogy önmagam szellemi kielégítésre végiggondoltam, vajon az én emlékezetem hogyan működik. Mit engedek el az emlékeim közül könnyen, mit őrzök féltve, miért vannak felemás emlékeim, milyen emlékektől szalad még ma is fülig a szám, milyen emlékektől nyögök nagyot szégyenkezve, és milyen emlékek elvesztésétől szakadna meg a szívem, persze ha...egyáltalán emlékeznék rá, hogy elködöltek tőlem. Ha meg komolyra akarnám fordítani a szót, azt mondanám:nagyon is eleven probléma került a szemem elé, mert kevés veszteségtől félek úgy, mint attól, hogy elveszítem az emlékezetem öregségem éveiben. Ettől viszont félek Ishiguaro nélkül is.