Jézus Krisztus világa mellé egy rafinált kávé

Kedvemre való Karácsonyunk van.  Az advent tele volt illóolaj vagy sütemény illattal, baráti beszélgetésekkel, irodalommal, és nem zilálta szét ezt a békét az ajándékok utáni pláza-hajsza és a sütés-főzés görcse sem, mert ilyen nem volt, idén sem. Ez a nyugalom velünk maradt az ünnepekre is. Igaz, szentestén a halászlé utáni - általam titkosan készített - meglepetés fogás számomra is igazi meglepetéssé vált, mert úgy elsokalltam a csillagánizst egy gasztronómiai újdonságban, hogy nem lehetett megenni, de a fiam olyan jó ízűen nevetett fel az első (ehetetlenül ízletes) falat után, és olyan őszintén mondta, hogy térjünk át a desszertre, hogy pillanatra sem kellett zavarba jönnöm. Igazi csalafinta mosolygós, nevetős happeninggé vált a vacsora...
Mindennap sétáltunk fent a hegyen, ahol már régen van egy különös otthonosság érzésünk, miközben  a hegy valódi nagyságát - érdekes módon - csak nem régen éreztem meg.

Mivel sem tegnap, sem ma nem én főztem, sok időm maradt olvasásra is. Egyszer már elővettem Saramago Jézus Krisztus evangéliumát, de félre is tettem karácsonyi élménynek. Szerettem ezt a regényt, amikor évekkel ezelőtt először olvastam, és érdekes módon most még jobban esik. El-elidőzöm egyes oldalakon, megadom ennek a könyvnek a neki járó időt. 

Olvasás közben többször elgondolkoztam azon, milyen fogalommal lehetne egész pontosan leírni azt a világot, amelyben Saramago nagyon finoman vezet bennünket Jézussal együtt. Nem jó szó az egyszerű, de a tiszta sem..., bár lehet, hogy mégis. Vagy talán az átláthatóság a legközelítőbb kifejezés? Nincs még meg a legjobb szó.

Sok Jézuskás könyvet olvastam ezen kívül is. Valószínűleg azért, mert Jézus Krisztus alakjával, személyiségével kapcsolatban vannak gondjaim. Talán nem vagyok elég érett, hogy értsem őt. Mindig kíváncsi voltam, ki hogy fogja fel Jézust. Úgy gondoltam, találok egy szálat a róla szóló irodalomban vagy beszélgetésekben, ami közelebb visz hozzá. Eddig Saramago vitt legközelebb.

És milyen érdekes, hogy miközben jól esik benne lenni a regény világában, ahol alig van ennivaló, ahol minden szükséglet a végletekig leegyszerűsödik, mégis kapva kapok az alkalmon, hogy elmenjek a családommal kávézni a Cafe Frei-be, ahol  rafinált, különleges kávét ihatok. Így jár-kel az ember egyik világból ki, a másikba be.