Már a cím is tetszett. Mesecím is lehetne. Az első novellával kézen fogott Singer, és minden elemző, értékelő szempontot magam mögött hagyva mentem vele egy olyan világba, amely a dibukok, a sátán és egyéb földöntúli szereplők ellenére sem volt meseszerű. Múlt századi, falusi, kemény, korlátozó, lengyel-zsidó világba cseppentem. Ez a zárt világ, amely szigorú
előírásaival, szokásaival, életvitelével, a misztikus síkjával inkább
taszított, mint vonzott, mégis megszelídült Singer mesélőhangjától, mely átlengte a szegénységet, a tudatlanságot, a korlátoltságot. Valami egészen különös varázslatot tudott elkövetni. Nem akarta sajnáltatni, mégis sajnáltam a szereplőit, mert többségüknek nem lehetett személyre szabott életük, vágyódásuk, önmagukra és a világra reflektáló gondolatuk, a szegénységbe és a vallási előírásokba zsinórozva tették a dolgukat. Akik pedig ki tudtak törni, akiket Amerikáig röpített a sors, azoknak is csak a szürke és hideg arcát mutathatta az Újvilág. Kiszakadtak abból a korábbi közösségből, ami ugyan nyűg volt, korlátozó volt, szegény volt, de mindent szabályozott, és így össze is tartotta az életüket. Belecsöppentek egy újba, amely szabad volt, lehetőségeket jelentett, amelyben a régi korlátok nélkül a lehetőségeket felismerő önmagukat, a felnőtt embert kellett megtalálni. Nem volt könnyű feladat és világ ez sem. Megszürkült Singer hangja is. Mégis szerettem ezeket a novellákat is. Megint feltolult bennem, (ahogy a Oravecz Kaliforniai fürjét olvasva is), hogy az országváltások sosem voltak és ma sem egyszerűek. Talán Singer attitűdje ma is követendő minta is lehetne a hazájuktól kényszerűen elszakadók számára ... A distanciát tartó pontos figyelem, amellyel a világokat nézi, a racionalizmus, amellyel hol realistán, hol meseszerűen ábrázol, és a mesélő hang, amely az érzelmeket sejteti: vélhetőleg összeállt benne egy hasznos élet-és írói stratégiává. A distanciatartás, a nézőpontok rugalmas váltására való képesség és az érzelmi élet gazdagságának megtartása senkinek sem lehet kárára, de új helyzetekben biztosan előny.
Ilyen az, amikor az irodalom kikacsint rám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése