2016. december 10., szombat

A legnagyobbak sem tudnak mindent jól megoldani...(vagy újra kell olvasnom a Karamazovokat!)

Dosztojevszkij Karamazovjait olvasom, legalább negyedszer éltemben. Gimnazista koromban Bécsy Tamás mellett szinte minden nagyot elolvastam, így a Karamazov testvéreket is, és emlékszem, csak ámultam, hogy léteznek ilyen szenvedélyek, megmerítkezések a sötétben, gonoszban, hisztériákban, de legalább annyira távol álltak tőlem a vallási átszellemültségek és a túlzó rajongások is. Kifejezetten erős hatással volt rám a regény. Az egyetemi évek alatt - mint mindent és mindenkit - elemeztem a regényt is, Dosztojevszkijt is, és másodlagossá vált a hatás. Aztán amikor tanárként először tanítottam ezt a regényt, biztosan újraolvastam, és később is bele-beleolvastam, frissítettem. Emlékszem akkor, mit tartottam belőle fontosnak. Ma már az lényegtelen.
Most azon morfondírozom, hogy Dosztojevszkij olyan témát, pontosabban olyan történetet, még pontosabban olyan ábrázolási tárgyat: a szenvedélyek egyidejűségének bonyolult, folyamatosan változó mátrixát akarta bemutatni, aminek a megoldása kudarcra volt ítélve a nyelvi ábrázolás korlátai miatt. Dosztojevszkijhez méltó, hihetetlen kísérlet volt arra vállalkozni, hogy azonos időben több szereplő különböző tárgyra (személyre) irányuló szenvedélyének hatását magára a szereplőre vonatkoztatva is ábrázolja, de ugyanakkor bemutassa, az adott szenvedély többi szereplőre gyakorolt hatását is. És emelve a tétet, a regényben ezt az egyidejűleg működő szenvedély-cunamit több szereplő vonatkozásában próbálta ábrázolni. Éppen az egyidejűség ábrázolását nem bírja el a nyelv. Ahogy alkalmazkodik Dosztojevszkij a nyelv linearitásához, belebukik a kísérlet lényegébe. Kavarognak, kavarognak az érzelmek, de az a forgószélszerű szenvedélyáramlás, amely a regény egyik lényeges dimenziója, lassan bontakozik ki, és egyidejűségében nem is jelenik meg.
 Hát, még az is lehet, hogy én is belebuktam a saját korlátaimba, már ami a probléma összefogalalását illeti. Nem könnyű írni, leírni.
(Persze a szenvedélyeken kívül találok még más fontos kérdéseket is a regényben. Meglátom, azokhoz hogy viszonyulok ilyen "érett" fejjel...)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Agneta Pleijel: Lord Sohamár

Kifejezetten jól esett ennek a terjedelmes, ráérős, szinte hagyományos szerkezetűnek tűnő regénynek az olvasása. Teljesen érdektelennek...