Marguerite Yourcenar: Opus Nigrum

Az utóbbi időben a kizárólagosságot élvező EP kötetek, cikkek, hangfelvételek és a rám váró Darvasi regények (A könnymutatványosok legendája, Taligás)  közé nagyon bekívánkozott valami más, a kortárs magyartól eltérő szöveg. Marguerite Yourcenar (francia író, költő, kritikus, műfordító) régen vár rám, így az Opus Nigrum a 16. századi történetével (és egy jó barátom ajánlásával) olyan választásnak tűnt, amely messze röpít a jelenlegi olvasmányélményeim (Hasnyálmirigynapló, Harmonia Caelestis, Javított kiadás)  felkavaró világától.

Az Opus Nigrum teljesen hagyományosan szerkesztett, kronologikus előrehaladással felépített történet keretében egy alkímiával is foglalkozó orvos-tudós-filozófus (Zénon) különböző síkokon bejárt útjait mutatja be. A szellemi út - a megismerési folyamatok határainak tágítása, a gondolkodás szabadságnak az igénye és ezek megélési kísérletei, valamint a tudásátadás vágya - a XVI. században szükségképpen gyakran együtt járt a fizikai (földrajzi)  helyváltoztatás szükségességével, a meneküléssel, a rejtőzködéssel. E század történetét csak felületesen ismerve is egyértelmű, hogy ez a kor Európában (a reformáció tanainak megszületése, a reformáció meghirdtése, kibontakozása, az új tanok különböző változatai és ezek egymás közötti és a katolikus egyház ezek ellen vívott kegyetlen harca, a rendszerszintű tudományos gondolkodás kibontakozása) lehetőséget, kihívást és életveszélyt egyaránt jelentett a "másként gondolkodók" a hagyományos, katolikus gondolati kereteket átlépők számára. Zénon is - szellemi fejlődésével párhuzamosan - keresztül kasul bejárja Európa nagy részét, az utak többségét kényszerűen, menekülve választva. A reformáció és a katolicizmus küzdelmének sötét bugyrai a történelemből is ismertek, de a hajszák, az árulások, besúgások, hamis tanúzások, a kínzások, az inkvizíció borzalmainak irodalmi fikciókban megjelenő változatai mai napig nagyon is éles, megrázó, erős hatást kiváltó képekké tudnak formálódni bennünk. (Az egész regény fekete-fehér filmként pergett  le előttem.)

A téma - a szabadon gondolkodó ember lehetőségei és korlátai, szinte szükségszerű magánya - érdekelt, de a szövegépítkezés, a történet előrehaladása, a tempó az én ízlésemhez kicsit lassú volt, bele-beleakadtam a történelem foltosodó emlékezetszövevényeibe, és igazán  érdeklődve csak attól a ponttól tudtam olvasni a regényt, ahonnan Zénon pere kezdődött. Ezért az olvasói élményért azonban érdemes volt végigküzdenem magam 270 oldalon. Zénon ingadozik élete során a szellemi úton, hol nagyon fontos számára, hogy artikulálja azt, amit tud, hol elbújik (nevet is változtat), nem ír, nem foglalkozik alkímiával, csak gyógyít, de valójában végig tudja, hogy per és halál lesz a sorsa. A per azért érdekes, mert a koncepciós perek korokon átnyúló alapmodellje ismerhető fel benne. Ebben a részben  lélektani, szociálpszichológiai vérátömlesztést kap a történet, és sodróvá, élettelivé válik.
Egyértelmű, hogy az élettörténetet bemutató Yourcenart is a szellemi út, Zénon személyiségének változásai izgatták. Fogalmam sincs, hogyan lehetett volna jobb technikával elevenebbé tenni az egész regényt, de kellett volna.

Marguerite Yourcenar francia író, költő, műfordító, kritikus. 1903-ban Brüsszelben született, 1947-ben amerikai állampolgárságot is szerzett, és attól kezdve haláláig (1987) az USÁ-ban élt.