Ha már nyár, jöhet a szerelem is! Élhetjük vagy olvashatjuk a szerelmet. Hol ez, hol az a jobb chance. Ha Esterházy ír a szerelemről, akkor lehet, hogy az utóbbi, de az is tetszik, ahogy apró vagy nagy, beteljesült, hétköznapi szerelmek húznak el a fülem mellett...
Azért csak maradjunk Esterházynál, a Harmonia Caelestis-nél! Imádom a humorát.
"Ki volt az édesapám? Egykutya (nyolc), volt, aki volt, van, aki van, aki lesz, nagy úr.De elment a felesége tőle (egy szép nap.) Szép asszony, feltűnő, attraktív. Talán csak belülről egy kicsit álmoska. Mindenesetre ott állt apám egyedül, akár az ujjam, árván, magán, társtalanul - már legalább két órája. Dél körül járt (ebéd harangszókor), ezért felhívta a mamámat, aki szintén attraktívnak és intelligensnek számított, ebédeljenek együtt. Apám rögtön (még az előétel előtt) őszintén, áperte vázolta a helyzetet, melynek megoldását ő (édesapám) anyámban látja, és azonnal, levegővétel nélkül, rátért anyám leendő (leendő anyám leendő) materiális körülményeinek részletezésére, apanázs, hintóhasználat, gyűjtőjegy, kéthavi különnyaralás (nem kötelező!), ékszerek, konkrétan, részint használatra, részint tulajdonba, konkrétan, együtt eltöltendő éjszakák számának minimuma per hó, az ún. elhálásminimum, ruhapénz. Apám egész belemelegedett. Ilyen lehet a szerelem. Anyám elküldte őt a halál faszára. Így ismerkedtek össze."
(Az, hogy az idézet utolsó előtti mondtának utolsó két szavát, hogy én leírtam...az számomra is meglepő.)
"Édesapám odanyilatkozott, hogy neki a mamám akkor se kéne, ha a mamám volna az egyetlen nő a földtekén. De ezt nem gondolta édesapám precízen végig, az egyetlen az mégiscsak a minden, és ő minden nőt akart (édesapám)."
"Édesapám -mint ember - , ha csókolózik...........harminckilenc (darab) izmát veszi igénybe, ennyit dolgozik, és százötven kalóriát éget el eközben. Ha nem szerelmes. Ha szerelmes: hujjuj!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése