Győrffy Ákos:A hegyi füzet

"Egész kicsi gyerek voltam, a szülői ház kertjében mászkáltam a nálam magasabb páfrányok között, csigaházakat szedegettem, susogtak a hatalmas fenyők, megszólalt a közeli református templom harangja. Alig voltam jelen önmagamban. A növények, a fények, az árnyékok mozgása, a csigaházak nem különböztek tőlem. Mintha mindenben ugyanannyira lennék, és ennek a létnek nem a testemben lenne a középpontja. Mindenben középpont van, de ez a végtelen számú középpont mégis csak egyetlenegy. A minden egyetlenegy. Egy kisgyerek számára mindez magától értetődő, nem is ismer mást. Honnan hozza. A világ aztán mindent megtesz annak érdekében, hogy a kezdet teljességének még az emléke is kitörlődjön belőlünk. A kitörlődési folyamat szükséges velejárója a szorongás megjelenése." (Győrffy Ákos: A hegyi füzet,40.old.)

Egy-egy részlet után elüldögéltem, becsuktam a szemem. Volt, hogy hang nélküli, hol gyorsuló, hol lassuló képeket láttam magamról különböző periódusaimból. Beszélgetek. Mosolygok. Magyarázok. Kérdezek. Vitatkozom. Egy-egy kockán szenvedek. Néha szomorú, többségében jókedvű, kiegyensúlyozott vagyok. Őszintének látom magam. Közben a belső csendben a legbensőbb énem mégis úgy érzi,  jól ismeri Győrffy bizonyos érzéseit, érti őt. Ez persze illúzió. Nem is fontos. A fontos az, amit megszólított bennem. Méregetem a távolságot, amelyet közém és a régi szorongásom közé ékélt az Idő.

Jó szívvel és három molyos értékeléssel ajánlom a figyelmetekbe a kötetet:  

Marla:"Szép, nyugodalmas és lírai próza hegyi kunyhókban való elmélkedésekhez. Nem volna baj, ha volna belőle egy saját példányom, mert jó volna néha csak úgy hagyni, hogy kinyíljon valahol.
Olyasmi, mint a Tao Te King. Pont mellé raknám a polcomon."

@kuszma: "Azt hiszem, ifjú írók százainak az az álma, hogy a semmiről is tudjanak írni vagy hetven-nyolcvan oldalt. De úgy, hogy a semmi felé törekedve egyre közelebb kerüljenek ahhoz a ponthoz, amikor a szöveg már magáról a mindenről szól – itt csap át a mennyiség hiánya minőségbe. Van ebben valami zen. Így született meg ez a kötet a maga "puszta, nyers életével, a csillagok alatt. Irigyeltem.”

Varga Zsolt:"Tökéletes könyv. Végtelenül gazdag, Pilinszky János és Hamvas Béla nyomában a kereszténység és a keleti filozófiák válasza az emberi kiszolgáltatottságra és szorongásra. Minden bekezdése hosszas meditációra szólít, minden mondata tiszta költészet, tiszta, mint a forrásvíz."