A Sinistra körzet nagyon erős képi világ, amely bizonyos értelemben mégis üres.
A regény tere az átütő erejű, hatalmas természet, amelynek egy részét egy meg nem nevezett hatalom valamikor körzetté nyilvánított. Ebben a mesterségesen elzárt, lepusztult, állatias, redukált világban a nevüktől, irataiktól megfosztott emberek egykedvűek, a végletekig kiüresedtek. Már nincs személyiségük. Egy-egy kijelölt funkciójuk van a körzetben. A funkciók esetlegesek, ideiglenesek, minimum cselekvésekkel elláthatóak, intellektus nem kell hozzájuk. Az nincs is ebben a világban. Lélek sincs. Talán emlékek sem. Ösztönök vannak, erős szagok, mocsok, ital, üresség, a maradék ember maradék megalkuvásai. Ezekkel az emberekkel bármi megtörténhet, és ami megtörténik, az nem okoz meglepetést.
Hihetetlen művészi erővel, biztos kézzel, durva vonalakkal, sötét színekkel vágja a vászonra Bodor, hogy ez a kiüresedés is megtörténhet az emberrel, idáig is juttathat ember, hatalom embert, eddig is süllyedhet az ember, mint ahogy ez már néhányszor meg is történt a történelemben. Ettől még felfoghatatlan. Rázott a hideg, míg olvastam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése