Hányszor írtam már, hogy ez vagy az a regény "szembejött" velem. Kezd végképp terhemre lenni ez a kifejezés, de a napokban megint eszembe jutott, amikor olvasásra képtelenül szélesre tártam az nagy lelkem ablakát, hogy megtalálhasson egy-két film. Elmormoltam, hogy "na gyertek csak, gyertek", és belém akadt Paulo Sorrentinotól az Ifjúság és Richard Eyre rendezésében, Anthony Hopkins főszereplésével Az öltöztető. Nem mondhatom, hogy kíméletes volt az engem választásuk, de ezek jöttek, ezek vittek.
Mindkét film az öregségről beszél. Nem az öregedésről, hanem keményen az öregségről. Arról, hogy mi marad belőlünk az életvégre. Arról, hogy a leépülés folyamatában mi a legnagyobb veszteség. Arról, hogy lehet-e bármit elfeledni, jóvátenni, összegezni abból, ami valóban fontos volt az életünkben. Lehet-e magunk számára kerekre zárni az életet, vagy csak a leépülő test életből való kicsusszanása vagy görcse adatik, anélkül, hogy egy végső dalra bírnánk a lélek emelkedettségének szép, kék madarát? Mások is kellenek hozzá vagy elegek vagyunk magunk ahhoz, hogy esélyünk legyen méltósággal elmenni?
Nem mondanám, hogy jelen életszakaszomban ezek a kérdések foglalkoztatnak. Nem ebben vagyok, de vitathatatlanul megérintettek, szóltak hozzám ezek a filmek, és amit mondtak, az nem tűnt idegennek. Nem tudok ezekről most többet. Nem is ajánlgatom erre a testet, lelket nyűvő hideg, vírusos időszakra, csak ha mégis egyszer ilyet akarnátok, legyen egy-két filmcímetek.
Mindkét film az öregségről beszél. Nem az öregedésről, hanem keményen az öregségről. Arról, hogy mi marad belőlünk az életvégre. Arról, hogy a leépülés folyamatában mi a legnagyobb veszteség. Arról, hogy lehet-e bármit elfeledni, jóvátenni, összegezni abból, ami valóban fontos volt az életünkben. Lehet-e magunk számára kerekre zárni az életet, vagy csak a leépülő test életből való kicsusszanása vagy görcse adatik, anélkül, hogy egy végső dalra bírnánk a lélek emelkedettségének szép, kék madarát? Mások is kellenek hozzá vagy elegek vagyunk magunk ahhoz, hogy esélyünk legyen méltósággal elmenni?
Nem mondanám, hogy jelen életszakaszomban ezek a kérdések foglalkoztatnak. Nem ebben vagyok, de vitathatatlanul megérintettek, szóltak hozzám ezek a filmek, és amit mondtak, az nem tűnt idegennek. Nem tudok ezekről most többet. Nem is ajánlgatom erre a testet, lelket nyűvő hideg, vírusos időszakra, csak ha mégis egyszer ilyet akarnátok, legyen egy-két filmcímetek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése