2017. március 23., csütörtök

Spiró György: Az Ikszek

(Vétek szétszálazni ezt a mai is ütős, remek regényt, önző módon mégis megteszem, és pusztán azért, hogy gyors nekifutással végül kiemelhessem belőle azt a vonulatot, ami most, az újraolvasásánál leginkább hatott rám.)
Szól ez a regény Boguslawskiról, a híres lengyel színészről, aki öregedő félben (58 éves!) még őriz valamit a korábbi nagy művészből, de megfakult benne a tehetség, fogyóban a művészi érzékenysége, sok a játékában a klisé, a rutin, ami korszerűtlenné teszi a játékát a színpadon. Mégis felvillanhat egyszer-egyszer, mert a színész mestersége, múltja, megkopott tehetsége még alkalmassá teszi, hogy belevetíthető legyen egy éppen aktuális politikai hangulat. Szól tehát ez a regény a szétdarabolt Lengyelországban a szebb múlt ikonjaként felfogható színészről is.
Szól ez a regény arról a Boguslawskiról, aki amellett, hogy hivatását gyakorolva játszik, a játék mellett politikai játszmák elszenvedőjévé is válik, miközben azt hiszi szegény, hogy a hatalmi harcok résztvevője lehet.
És szól az öregedő emberről, aki nem akarja tudomásul venni, hogy színészként, igazgatóként lejárt az ideje, aki nem képes felfogni, hogy ő, a játékos játékszerré vált, és minél inkább részese akar maradni az eseményeknek, annál inkább szánalmassá válik. Nem száll ki a játszmákból, míg el nem veszít mindent. A makacssága már nem a harc, nem az élet eszköze, hanem a kudarc egy-egy foltja. No, ez a szál szólt nekem (és remélem, nem rólam) most a legmélyebben. Le-letettem a könyvet, és példák sora rajzott körülöttem. Tele a világ szánalmassá váló Boguslawkikkal.
Persze másoknak tán beszédesebb a regény most is aktuális politikai vetülete. Életkor, érdeklődés kérdése kinek, melyik hang szól szebben ebben a regényben. 
A kisszerű hatalmi játszmák éppen úgy forognak a történelem kerekében, mint az öregedés szánalmas vagy bölcs forgatókönyvei. Az ember csak abban bízhat, ha tisztán látja a Boguslawskikat, akkor talán van esély kevésbé szánalmasan megöregedni. És ebben a körforgásban jó, hogy vannak Spirók, van művészet, amely időről időre tisztítja az ember látást.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Agneta Pleijel: Lord Sohamár

Kifejezetten jól esett ennek a terjedelmes, ráérős, szinte hagyományos szerkezetűnek tűnő regénynek az olvasása. Teljesen érdektelennek...