2016. augusztus 25., csütörtök

Krasznahorkai László: Az urgai fogoly

Teljesen érthetetlen módon megkívántam újra ezt a regényt, pedig az első találkozásnál nem hatott rám olyan mélyen, hogy felsejlett volna az újraolvasás igénye. A laza nyári jelenemben sem volt előjele, aktualitása a kézbevételének, mégis feldobta magát a kötet.
Már az első oldalak jól estek. (Ahogy Krasznahorkai fogalmaz, nem fogalmaz úgy senki...) A gondolatok pontos megfogalmazásának a maximális igénye és megvalósulása újra lenyűgözött. 
Meglepően pontosan emlékeztem az utazás képeire, mert az előbbiekből következően a képek is tiszták, élesek, így gondolatban előrefutottam néha, aztán visszatértem a szöveg jelenéhez.
Leginkább mégis azért élveztem ezt a regényt, mert Krasznahorkai olyan érzéseket tudott megírni, amelyek a lélek legmélyebb rétegeiben keletkeznek, és amelyeket már átéltem, de rajta kívül senkinél nem alakult ki az a benyomásom, hogy egész pontosan a saját érzéseimet olvasom. (Pl. szállodai szoba, minimumra redukálódott életfunkciók, levegőt!) 
Azt hiszem, sosem vállalkoznék arra a valóságos (Urgától Beijingig tartó és Kínán belül folytatódó) utazásra, amely alatt Krasznahorkai belső utazása is lezajlott, de a szemlélődést, a megérzések, előérzetek, felismerések nem harsány, hanem csendes világát valamelyest értem, ismerem.
Aztán a 114.oldalnál teljes bizonyossággal éreztem, hogy minden eddigi élvezet mellett ezért a gondolatért jött elém Az urgai fogoly:

"Quangzhou-ban megértettem valamit. Hogy eljutottam ugyanis életemnek ama pontjára, ahonnan kezdve már nem kívánok új dimenziókat, új barázdákat és új fejezeteket, olyan küszöbére értem a saját életemnek, ahonnan nézve van, ami túl sok volna már nekem, amit képtelen lennék ahhoz igazítani, ami vagyok, s ami éppen ezért veszélyes, fölösleges, és elviselhetetlen." 

Sok mindentől függ, hogy kire hogyan hat ez a gondolat. Ha jól értettem Krasznahorkait, nála nincs ebben a mondatban sem keserűség, sem önsajnálat, csak felismerés. És ehhez bennem sem kapcsolódik negatív érzés. Ez a felismerés nem lenyom, hanem felszabadít.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Agneta Pleijel: Lord Sohamár

Kifejezetten jól esett ennek a terjedelmes, ráérős, szinte hagyományos szerkezetűnek tűnő regénynek az olvasása. Teljesen érdektelennek...