Matt Ridley: A józan optimista (A jólét evolúciója)

Nem tartom magam pesszimista embernek, bár lehet, hogy vakfoltos vagyok e tekintetben. Tény, hogy sokszor érzek markáns frusztrációt, és gyakran mondom félhangosan egy-egy hír hallatán, hogy "Ez nem lehet igaz!" Optimista mostanság biztos nem vagyok, pedig lelki alkatilag predestinálva lennék....A fentiek figyelembe vételével érthető, mennyire kapva kaptam a lehetőségen, hogy Ridley jólét evolúciójának gondolatfolyamatába beleadjam magam, hogy onnan kikerülve józan optimistaként, felcsillanó tekintettel nézek elszántan és bizakodóan a jövőbe. S bár Ridley alapgondolata, mely szerint a tudásmegosztás, az innováció, az egész információs forradalom garanciája a fejlődésnek, valóban szimpatikus, megnyugtató, stb. stb., mégsem felüdülve tettem le a kötetet. Érdekes  evolúciótörténeti, kultúrtörténeti, gazdaságtörténeti példák sorjáztak a szemem előtt hosszú oldalakon keresztül, és sajnos azt sem mondhatom, hogy ezek számomra nem jelentettek halomnyi új információt, mégis gyakran le kellett tennem a könyvet. Bizonyos fejezetek tartalma eléggé megdöbbentett. Olvasnom kellene, hogy tisztábban lássam, mit fogadok el én igazságnak. (Persze ettől még ki tudja, hol az igazság...) Összességében türelmetlen optimista lettem a könyv végére.