Végére értem az első kötetnek. A már említett kezdeti ábrázolási megoldatlanságok zavaró hatását követően voltak nagyon jó pillanataim Dosztojevszkijjel, amikor éppen úgy csűrte csavarta a történetet, hogy már már a jó krimi szintjére emelte a cselekményt. Aztán jöttek a nagy, a legnagyobb fejezetek: A nagy inkvizítor, majd Zoszima sztarec nagy ívű gondolatai. És én arra gondoltam, hogy ezek a szövegek nyilván teljesen állták a sarat Dosztojevszkij idejében, de ő hozzám is szól és az utánam jövőkhöz is, és már nekem is sok a nagyszerűből (főként Zoszima szeretetéből, hitéből, múltjából, jelenéből). Kicsit szégyenkeztem is, töredelmesen beálltam magam mögé a sorba, és átgondoltam újra, hogy igen is! a saját korában ennek a himnikus magasságokba emelet szeretet-elvnek, a hitnek a regényesítése érték volt...(de van ennek relevanciája a mi korunkban, ebben a formában???) A nagy inkvizítor c. fejezet állja a helyét ma is. Nagyon jó az alapötlet, bár a rövidítés tán itt is hasznos lehetett volna. Önállóan is érdemes elolvasni, ha van a polcon Karamazovok. Ezt kifejezetten élveztem.
Összességében komoly terjedelmi, tempó és szerkesztési problémákat látok az első kötetben. Ezek látszólag csak technikai ügyek, de úgy gondolom, összefüggnek a korszerűség kérdésével is. A szabadság - hit - egyház, egyháztagadás vagy Istentagadás kérdéskörben most ugyan engem nem tudott megszólítani ez a regény, de ettől még nincs okom azt gondolni, hogy mások számára nem korszerűek e felvetések. Nagyon kíváncsi lennék azonban arra, hogy vajon ők érzik-e-e a szövegek avittságát (túl hosszú, túl szájba rágós, túl negédes), vagy viszi mindent a kérdés izgalma.
(Az irodalom folyamatosan kérdez, én meg próbálok válaszolgatni magamban, aztán ráírom gondolataimat erre a felületre. Persze feldobna, ha mások véleményét is ismerném az általam felvetett kérdésekről, de Isten őrizz, hogy a provokáció bűnébe essem!)
(Az irodalom folyamatosan kérdez, én meg próbálok válaszolgatni magamban, aztán ráírom gondolataimat erre a felületre. Persze feldobna, ha mások véleményét is ismerném az általam felvetett kérdésekről, de Isten őrizz, hogy a provokáció bűnébe essem!)
Írom majd lassan azt is, mitől tartozik Dosztojevszkij a legnagyobbak közé az én listámon is !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése